A több nyelven beszélő emberek gyakran beszélnek arról a jelenségről, amikor egyes emberek máshogy hangzanak, cselekszenek, amikor egy második, harmadik, vagy akár negyedik nyelven beszélnek. Egy cseh közmondás úgy tartja: „Tanulj meg egy új nyelvet és egy új lelket kapsz”. A magyar mondás pedig így szól: „Annyiféle ember vagy, ahány nyelvet beszélsz.”

Valóban igaz-e ez?

A rövid válasz erre a kérdésre: nem. Alapvetően egy adott ember nem fejleszt ki új személyiséget, amikor megtanul egy nyelvet. Valójában csak azokat a magatartási formákat, értékrendet, szociális normákat alkalmazzák, melyeket az adott nyelv magában hordoz.

Például, amikor egy orosz tolmácsolást látunk, észrevehetjük, hogy az ember sokkal hangosabb és keményebb, amikor angolul beszél. Míg, amikor orosz nyelven fejezi ki magát, sokkal csendesebbnek, és talán visszafogottabbnak is tűnik. Ez nem azt jelenti, hogy a tolmácsnak több személyisége van. Csupán abból a tényből kell kiindulnunk, hogy az angol nyelv általában barátságos, társaságkedvelő, hangos amerikaiak által van használva. Miközben az oroszt halkabb, visszafogottabb emberek beszélik.

Amikor egy másik nyelven beszélsz, sokkal kevésbé tűnsz magabiztosnak (Mert az is vagy)

Néhány többnyelvű ember azt mondja, hogy sokkal félénkebbnek, kevésbé magabiztosnak érzik magukat, amikor egy második vagy harmadik nyelven beszélnek. Ez nem teljesen azt jelenti, hogy egy másik személyiség leszel hirtelen, amikor például angolról németre váltasz, vagy kínaira. Ami valójában történik, az az, hogy a beszélő kevésbé biztos a nyelvtudásában, hiszen nem az anyanyelvén kell magát kifejeznie.